Archívum · 2022-12-18

Spét

Spét

Ha még nem unjátok

(én már nagyon)

Az Alkotmánybíróság Handó Tündével(!) és Pokol Bélával(!!!) felturbózott csapata elutasította panaszunkat, mehetünk Strasbourgba.

A taláros testület meghozta döntését. Aztán megnézte a rajzot…

Népszava, 2022. 12. 17.

Másfél éve két professzor (brit tudósok) felkért, hogy középiskolások számára foglaljam össze, mi történt a covid alatt a rajzommal:

2020. április 27-én a koronavírus első hulláma idején rajzoltam egy karikatúrát Müller Cecíliáról, Magyarország tisztifőorvosáról, aki egy feszületre nézve azt mondja: Alapbetegsége „függőséget” okozott. (A magyar nyelv az addiction-t a hangingból képzi.) A magyar járványügyi hatóság vezetője nem csak orvos, hanem világi lelkész is. Pár nappal a megjelenés után a kormánypárti
Kereszténydemokrata Néppárt és a kormány médiája hatalmas fölháborodást gerjesztett, keresztényellenesnek bélyegezve a
karikatúrát. Egy „keresztényvédő” portál* petíciót indított a rajz és a „baloldali média” ellen, több kormánypárti politikus pert helyezett kilátásba.

Magyarországon sajátos a média helyzete, megmaradtak a demokratikus intézményei, csak a kormány kiszorította belőlük a nem hozzá hű embereket, és a médiumok zömét kisajátította. Így, ha valakit ellenségnek kiáltanak ki, nagyon intenzív össztűz zúdul rá.

A tévék, rádiók, újságok és portálok mind azt harsogták, hogy minden keresztényt megsértettem. A közösségi médián is végigfutott a fenyegetések és gyalázkodások hulláma. Volt rádió, amely felhívással fordult a hallgatókhoz, hogy aki tudja a lakcímemet, küldje be, mert vannak, akik „köröznek”, és persze akadt is egyből olyan paramilitáris szervezet, amely ajánlkozott a küldetésre. Fizikai erőszakra azonban nem került sor. A megszámlálhatatlan  publikáció ellenére május végére kimerült a felülről gerjesztett morális pánik**.

Talán ezért is fenyegette meg egy újabb rajzom /2./ürügyén (ami a trianoni békeszerződés századik évfordulójára készült) lapomat egy kereszténydemokrata politikus ezt írva: „A Népszabadság (három éve a kormány médiaholdingja által kivásárolt és bezárt napilap) is viccelt, aztán megszűnt. Felkészül: Népszava”. Trianon fájó emléke a nacionalista érzelmű magyarságnak, amely erősen összeköti az akkor meghúzott határokon kívülre került magyarokat a határon belüliekkel. A revizionista politika azonban tragikus háborúba sodorta az országot, és száz éve mérgezi a békés kapcsolatot a környező országokkal. Olyan ez, mintha Nagy Britannia ma is visszakövetelné ázsiai és amerikai birodalmát. Erről szólt a június 4-ei rajzom. A következő hetekben hasonló összehangolt médiaössztűz zúdult rám, de sokkal kisebb volt a hatása, gyorsan le is csengett. Úgy látszik, a „nemzetellenességben” nincs akkora mozgósító erő, mint a „blaszfémiában”.

Ezzel lezárulhatott volna a történet, de novemberben a legnagyobb magyar újságírószervezet  (MÚOSZ)*** karikaturistái megszavazták az év rajzának a blaszfémnek bélyegzett rajzot. Decemberre a tavaszihoz hasonló mértékű támadás futott végig a kormány propagandagépezetén. A célpont már nem csak a rajzoló (én), hanem az érdekvédelmi szervezet lett.

2021. elejére kiderült, egy másik kereszténydemokrata vezető (a parlament igazságügyi bizottságának elnöke, Vejkey Imre) elérte, hogy bíróság tárgyalja balszfémikusnak tartott rajzomat. Mindezt utólag tudtam meg, mivel képviselő úr elvesztette a pert, és újabb sajtókampányt indított, most már a „liberális” bíróságok ellen. Ezt könnyen tehette, nem csak a kormány sajtójának támogatása miatt, hanem, mert a bíró nem szólalhat meg olyan ügyben, amelyben eljár. Ez azonban az a ritka alkalom lett, amelyben a bíró helyett a Fővárosi Törvényszék tette helyre a pereskedőt sajtóközleményben. Vejkey nem nyugodott ebbe bele, végigjárta a magyarországi egyházak vezetőit, és egy nyilatkozatot íratott alá velük, amelyben elítélik a vallásgyalázást. Az aláírók köre a történelmi és neoprotestáns keresztény felekezetektől a zsidó szervezeteken át a muszlim egyházakig szinte mindegyiket magában foglalta. A képviselő ezzel a kezében már magabiztosan nyilatkozott a sajtónak: „Az elsőfokú bíróság szóbeli ítélethirdetésekor azt mondta, hogy a karikatúrára ránézve a társadalom többsége azt viccesnek találná, ez az általános társadalmi felfogás a kérdésben. Az egyházak közös tiltakozása nyomán azonban ez az érvelés megdőlt, hiszen igenis sérti a hívő embereket ez a rajz. Jó esélyünk van tehát a másodfokú tárgyaláson” Azt azonban elhallgatta, hogy a nyilatkozat nem nevesítette az inkriminált rajzomat, így volt olyan aláíró, aki nem is tudta, mire megy ki a játék.

Időközben egy korábbi sajtóperben is ítélet született, immáron jogerősen: A Kúria kimondta, hogy kollégám, Tóta W Árpád megsértette a felperesek személyiségi jogait, mikor „a magyarokra” tett sértő megjegyzést. Innentől bárki perelhet közösség tagjaként, ha nem tetszik egy vélemény, ahogy Tótát „magyarként”, úgy engem „keresztényként”, sikerrel. Az eddig ritka kivételnek számító bíróságok függetlenségét felülről számolja fel a kormány, minél tovább húzódik a per, annál rosszabbak lesznek az esélyeim. Az idő nem nekünk dolgozik.

 A Népszava a legnagyobb példányszámú és egyben az egyetlen ellenzéki napilap, szerkesztősége független, de a kiadója korlátozottan (nyomda, terjesztés, hirdetés) a kormány befolyása alatt áll. Egy vesztett pernél már csak attól félhet jobban a lapkiadó, hogy megnyerjük. Ezt nevezik dermesztő hatásnak a sajtó és szólásszabadságra.

Akármilyen nyomasztó is a kormány médiatúlsúlya, a független megszólalók zavarják a hatalom propagandáját. Csak ha nem marad közülünk egy sem, akkor mondhatják Orwell 1984 című regényéből:  A múltat eltörölték, az eltörlés műveletét elfelejtették, a hazugság valósággá lett.

Frissítés:

Amikor ezt írtam brit középiskolások számára, még nem született meg az ítélőtábla jogerős ítélete. Ahogy várható volt, a bírói tanács nagyobbrészt megváltoztatta az elsőfokú határozatot, bocsánatkérésre és pénzbírságra kötelezve lapomat.

A szerkesztőséggel úgy döntöttünk, hogy az eredeti helyen legjobb, ha eredeti formában, rajzos helyreigazítást készítek, persze híven követve az előírt szöveget. A felperes a Magyar Nemzetnek erről azt nyilatkozta, hogy pimaszság, de jogilag támadhatatlan, ezt már nem pereli.

Folytatása következik, maradjanak velünk!