Archívum · 2018-11-27
Repűrhajóm, rajtad a holnap hőse!
Megosztás Facebookon
Fájdalmas apropó, ma eszembe jutott egy régi történet. Anno az Andrassewnek írtam, mert aggódott értem egy nehéz helyzetben. Azt a blogomat már törölték, de az Internet nem felejt:
Gazsi kis kannával locsol.
Én: Mit szoktatok énekelni locsolás közben?
Gazsi: Ezt a tulipánoktól kérdezted, Papa?
Ez éltet, minden időkben. Látszólag én tartom el őket, valójában ők tartanak engem, erős kezekkel.
Egyik nap ezt jegyeztem fel: Kora reggel, Gazsi épít. Bambulok. Valami megérint, nyomában mélységes csönd. Évtizedes, szakadatlan sivítás hallgatott el a fejemben. Ez a csengő azóta csörömpölt odabenn, mióta első ernyős balesetemben, eszméletvesztés ellen küszködve rám tört a bizonyosság, most meghalok. Nem az a baj, – mondja Bulgakov Volandja – hogy az ember halandó, hanem, hogy hirtelen halandó… Ez az érzés beégett akkor a mentőhelikopterben. Dehát miféle szárny érintett meg, hogy egyszeriben kiszállt az a temérdek dübörgés? Megláttam a folytatást!
Van a József és testvéreiben egy mellékszereplő, a kereskedő, aki elviszi és eladja Józsefet Egyiptomba. Thomas Mann azt írja, hogy itt kilép a történelemből. Észre sem veszi, az ő élete továbbra is teli van élménnyel, de az már nem része “a” Történetnek. Innentől már nem ő számít. Ezt a könnyűséget kaptam azon a reggelen a kisfiamtól: nem tudom, érzed-e, amit érteni nyilván megértesz, hogy semmi sem fontos már, elvégeztetett, ha egy vonást sem húzok, akkor is betöltöttem a helyem. Megtalált a béke.
Persze, rajzolok, élünk tovább, van még mit tenni (bőven!), ahogy az a kereskedő is kereskedett, nemzett vagy háborúzott, csak azt már nem a Történelemben.
Szóval ne féltsetek! szólásszabadság korlátozása mozdonnyal…