Archívum · 2016-09-04

Alkalmi vers a fasizmus állásáról

Alkalmi vers a fasizmus állásáról
Az MSZP kuka. Van úgy, hogy az embert egyszer csak valami nagy-nagy fáradtság lepi el, és föladja. Nem győzköd tovább, leírja a veszteséget, és törli az ismerőst, akinek egyszer bemutatkozott (név, kéznyújtás), most kimutatkozik (kéznyújtás, név). Gyász. Ettől persze a baloldal baloldal marad, csak az MKP, az MDP, az MSZDP stb. után az MSZP is egy lett a néhai pártjai közül. Ha beomlanak a bányát vázazó oszlopok… Magyarország Weimarizálódásának épp aktuális stádiumán mélázom – tök fölöslegesen, előbb-utóbb odaérünk. A törvényesen választott hatalom sulykolva uszít. Az “ellenzék”… áh, hagyjuk! A Maszop a legjobb esetben is a Kutyapárt programjába áll bele: Hülye kérdésre hülye válasz, hogy ha tényleg arról lenne szó, amiről kérdeznek, akkor bizony, támogatnák a kvótauszítókat. Nem könnyű kimondani, de ebben a helyzetben már rég Ignotusszal tudok inkább azonosulni, mint Józef Attilával: öreg vagyok, és nem az elmulást siratom, …hanem a munkát, a fölszabadulást, magát az emberi alkotást, a láthatatlant, mert rátipornak hitvány és látható hatalmak.